Országos Erdőfórum Kőszegen

Nyolc év vándorlás után, újra hazai pályán, Bakonybél és Kecskemét után, Kőszegen szervezte meg az Országos Erdőfórumot a szombathelyi Kerekerdő Alapítvány. A december 2-3 között megrendezett fórum két napja során 27 előadás hangzott el, melyen 145 szakember vett részt szerte az országból.

A Kerekerdő Alapítvány, Kőszegen két napos rendezvényt szervezett az ERDŐK ügyében érintett ágazatok és szektorok közötti párbeszéd és együttműködés erősítésére. A decemberi fórumra vártak erdészeti és természetvédelmi szakembereket , az erdőgazdálkodás, természetvédelmi vagyonkezelés, a tudomány és a szakigazgatás képviselőit, erdészeti érdekképviseletek, környezet- és természetvédelmi, és egyéb kapcsolódó civil szervezetek tagjait.
A rendezvény indítékai azok az erdőket is érintő jogszabályi és strukturális változások voltak melyek egy része az új erdőtörvény alkalmazásával, illetve a kormányváltással függtek össze. De az indítékok közé sorolhatóak azok az erdőgazdálkodói törekvések is, melyek drasztikusan módosítanák az erdészeti jogszabályokat tovább liberalizálva az erdőgazdálkodás szabályait.
A szervezés eredményeként, a jégpáncéllal borított utak és a fórum ideje alatt leesett 30 cm- es hó ellenére, 145 fő vett részt a rendezvényen. A résztvevők szerte az országból érkeztek, Szombathelytől Nyíregyházáig, Esztergomtól, Pécsig. A résztvevők között számos állami erdőgazdaság mellett, a magánszféra is képviseltette magát és több szakigazgatási szakember, kutató és zöld civil szervezet is jelezte részvételét. A Fórum két napja alatt 27 előadás hangzott el, de jutott idő a vitára is.
Az elmúlt nyolc évben a Kerekerdő Alapítvány igyekezett összefogni a környezet- és természetvédő civil szervezetek erdőkkel kapcsolatos szakmapolitikai munkáját. E munkának egyik legfontosabb terepei a Környezet- és Természetvédő Szervezetek Országos Találkozói voltak. Ehhez kapcsolódva többnapos erdőfórumok valósultak meg s az OT-k munkájában fontos szerepet töltöttek be az ERDŐ szekciók, melyek az elmúlt nyolc évben állásfoglalásokban összegezték a zöld szervezetek véleményét. A találkozók révén létrejött személyes kapcsolatok együttműködéseket, közös projekteket eredményeztek. Ez a háttér tette lehetővé többek között, hogy a zöld szervezetek egységes, kiérlelt javaslatokkal tudtak előállni az erdőket érintő jogszabályok véleményezése során. A zöld szervezetek által életre hívott erdőfórumok története 2003-ban az Őrségben kezdődött. Bakonybél és Kecskemét után újra hazai pályán Vas megyében szervezte meg a Fórumot a Kerekerdő Alapítvány.
Az első nap délelőttjén a Kőszegi-hegységre próbálták ráirányítani a fegyelmet a szervezők. A Bechtold István Természetvéádelmi Látogatóközpontban kezdődő programon a hegység természeti értékeiről tartott előadást Markovics Tibor az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója, külön kitérve a hegység erdeire, bemutatva az egykori jegenyefenyves bükkösök helyére telepített lucfenyvesekben az utóbbi évtizedben pusztulás jelenségét is. Balogh Csaba a Vas Megyei MGSZH erdészeti igazgatóságának igazgatóhelyettese a Kőszegi- hegység erdőtervezési, és erdőfelügyeleti kérdéseiről szólt, látványos digitalizált tematikus térképekkel illusztrálva előadását. Szemléletes légifotókkal mutatta be a hegység ausztriai oldalán az Eszterházy birtokon és a hazai oldalon folyó erdőgazdálkodási gyakorlat közötti különbséget. Míg a magyar oldalon jelenleg is a vágásos gazdálkodás jellemző, a lékai erdőgonokság területén ma már nagy területeken hiába keresnénk vágásterületeket. Mint megtudtuk a Kőszegi hegység körzeti erdőtervezése a következő évben zajlik majd s ez komoly változásokat hoz a hegység állami erdeiben folyó erdőgazdálkodásban. Az új
erdőtörvénnyel összhangban várhatóan mintegy 1000 hektáron olyan típusú erdőgazdálkodás kialakítása lesz a cél, mely a természetes folyamatokra alapoz s biztosítja a folyamatos erdőborítás fenntartását.
A Fórum fő helyszínén a Hotel*** Írottkőben délután egymást követték azok az előadások, melyek konkrét gyakorlati példákat mutattak be a Pro Silva szemléletű erdőgazdálkodásra. A levezető elnök Varga Béla a Pro Silva Hungaria Egyesület tiszteletbeli elnöke volt, aki 80 éves létére a tőle megszokott intenzitással és lelkesedéssel vezette fel a mozgalom hazai példáit bemutató előadásokat. Bakó Csaba a Szombathelyi Erdészeti Zrt erdőgazdálkodási igazgatója nyitotta meg az előadások sorát bemutatva, hogy külföldi és hazai példák tanulmányozása után Vas megye állami erdeiben is immár több ezer hektárt jelöltek ki arra, hogy évtizedek múlva tarvágás mentesen, szálaló módszerekkel gazdálkodjanak. Csépányi Péter a Pilisi Parkerdő Zrt főmérnöke arról számolt be, hogy a főváros térségében, már több évtizedes múltra tekint vissza az a fajta gazdálkodás, mely mind a nagyvárosi környezet okozta nagy látogatottság követelményeinek, mind pedig a természetvédelem elvárásoknak és a cég gazdasági célkitűzéseinek is megfelel. Sok résztvevő számára nagy élmény volt Ripszám István a Pécsváradi erdészet igazgatójának előadása, aki a Mecsekben folyó szálalásos erdészeti törekvésekről számolt be élményszerűen, bemutatva azt az aprólékos, gondosan megtervezett és kivitelezett munkát melynek eredményeként ma már több ezer hektáron vágásterület mentes gazdálkodás folyik. Nagy Gábor a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság osztályvezetője a nemzeti parki erdőkezelésre mutatott be követendő példákat. Több előadás foglalkozott a magánerdőkben folytatott gazdálkodás új útjaival. Dénes Károly Hosszúperesztegi, Siffer Sándor balatonfelvidéki tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Döbbenetes képeket láthattak a résztvevők a vaddisznókondák által károsított temetőkről, feltúrt sírokról, no és persze a természetes újulat keletkezését is megakadályozó nagyvad károsításáról. A zalai színeket Világhy András képviselte, aki Zalaerdő Zrt Zalaegerszegi Erdészeténél folyó kezdeményezésekről számolt be, részletesen bemutatva a folyamatos erdőborításra törekvés indítékait és ökonómiai kérdéseit is. Gyöngyössy Péter a Kerekerdő Alapítvány elnöke afféle extrém példaként Szőce környékén végzett akácos átalakítási tapasztalatairól számolt be.
Vacsora után, éjszakába nyúlóan, a kitartó résztvevők különböző civil kezdeményezésekről hallhattak beszámolókat. Varga Béla a Pro Silva Egyesület elnöke külföldi Pro Silva szemléletű gazdálkodási példákból mutatott be egy csokorra valót. Gálhidy László a WWF Magyarországtól a Budai-hegyvidék örökerdeiről tartott előadást. Gyöngyössy Péter a Kerekerdő Alapítvány Ökopásztor programját mutatta be, melynek, erdészeti, természetvédelmi és humán elemei egyaránt vannak. Szigetvári Csaba a nyíregyházi E- Misszió Egyesület tagja, a Sostói-erdővel kapcsolatos komplex programjukat mutatta be. Szabó Lajos az Országos Erdészeti Egyesüélet Erdészeti Erdei Iskola Szakosztályának titkára az erdőpedagógiáról az erdészeti erdei iskolákról beszélt.
A pénteki napot Bugán József a Szombathelyi Erdészeti Zrt vezérigazgatójának köszöntője nyitotta meg. Baktay Borbála a Vidékfejlesztési Minisztérium Biodiverzitás- és Génmegőrzési osztályáról a nemrég Nagojában megtartott „Biodiverzitás védelmi egyezmény részes feleinek 10 konferenciájáról” számolt be. Mint ismeretes ez a konferencia több hasonló rendezvényhez képest konkrét eredményekkel zárult. Gálhidy László a WWF Magyarország erdészeti programvezetője európai példákat mutatott be, arra, hogy Németországtól Boszniáig nagy területeken álltak át a természetes folyamatokra alapozó gazdálkodásra. Az újdonság erejével hatott az az amerikai kutatási eredmény is, mely bebizonyította, hogy a magas diverzitású természetszerű erdők több széndioxidot kötnek meg, mint a „jól” kezelt vágásos erdők így a klímavédelem szempontjából is kedvezőbbek a szálalóerdők. Bartha Dénes professzor a Nyugat-magyarországi Egyetem intézetigazgatója az erdőtermészetesség értékeléséről beszélt. Az új erdőtörvénynek egyik sokat bírált újdonsága az erdők
természetességi kategóriákba sorolása. A professzor is a rendszer további finomítását, pontosítását tartaná szükségesnek, ahhoz, hogy erre alapozva tényleges differenciált, és igazságos szabályozást lehessen bevezetni. Kondor István a Pro Silva Hungaria Egyesület elnöke döbbenetes adatokat mutatott arra vonatkozóan, hogy a túlszaporodott nagyvadállomány milyen óriási kárt okoz az erdőkben s jelenleg legfőbb akadálya a természetszerű erdészeti módszerek alkalmazásának. Magyarországon jelenleg is a Föld átmérőjének megfelelő hosszúságú kerítés védi az erdőfelújításokat, de már olyan eset is előfordult, hogy egész települést kerítettek be a vadak elleni védelem érdekében. Jánossy László a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa Hivatalától az ombudsmani munka és az erdészeti politika , illetve a jogalkotás kérdéseiről beszélt. Az erdőtörvény megalkotásakor a parlamenti szakaszban a JNO hathatósan képviselte a zöld értékeket. Az erdőgazdálkodás humán kérdései kerültek elő Lomniczi Gergely a Pilisi Parkerdő Zrt szóvivőjének előadásában, aki arról a kommunikációs munkáról beszélt melyet a főváros körtnyéki erdőket kezelő erdőgazdaság végez. Sokan várták Zambó Pétert az Országos Erdészeti Egyesület elnökét , aki azonban két nappal a rendezvény előtt lemondta a részvételt. Az őt helyettesítő Csépányi Péter elnökségi tag arra a provokatív kérdésre, hogy szinte valamennyi erdészt tömörítő Országos Erdészeti Egyesület is egyetért-e a Magánerdő Tulajdonosok és Erdőgazdálkodók Országos Szövetsége azon törekvéseivel, mely a nemrég életbe lépett erdőtörvény gyökeres átalakítását tűzte ki célul, a jelenlévők azt a választ kapták, hogy az OEE-nek nincs közös javaslata a MEGOSZ-szal. Horváth Iván a Bakonyerdő Zrt munkatársa, aki a közelmúltig a Zala megyei erdészeti hatóság igazgatója volt a szakigazgatás nehézségeire hívta fel a figyelmet, jelezve, hogy a Natura 2000 erdők kívánatos kezelése miatt több helyen, így különösen Zala megyében komoly konfliktusok keletkeztek. Lapos Tamás a Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti Osztályának vezetője Kaán Károly műveiből idézve vázolta az erdészeti politika aktuális kérdéseit. A Ugron Ákos a Vidékfejlesztési Minisztérium Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztályáról egyelőre sajnos nem tudta megmondani, hogy a minisztérium természetvédelmi blokkja milyen irányba változtatja meg erdőkkel kapcsolatos stratégiai elképzeléseit.


A Fórum tanulságaiként megállapítható, hogy az erdész szakma legnemesebb hagyományaiban benne rejlik, annak lehetősége, hogy a természetes folyamatokra minél jobban alapozva, a köz számára is a lehető legelfogadhatóbb gazdálkodás valósuljon meg a magyar erdőkben. Egyre többen vannak olyanok, akik elhivatottságból, szakmai meggyőződésből, keresnek új utakat az erdőgazdálkodás természetszerűbbé tételére. Sokaknak kihívást jelent, a megszokott, rutinszerű, sematikus eljárások helyett nagyobb odafigyelést, kreativitást és nem kevés plusz munkát kívánó módszerek kikísérletezése. Ugyanakkor a közelmúlt politikai átalakulásai, az egymást követő vezetőcserék az olykor homályos politikai nyilatkozatok, sokakat elbizonytalanítanak, amit csak fokoznak azok az egyre erősödő hangok, melyek az erdőgazdálkodás szabályait tovább liberalizálnák. Érezhetően a minisztériumok korábban önálló blokkjai sem alakították még ki stratégiáikat az erdők ügyében. Azzal viszont szinte mindenki egyetértett, hogy a természetes folyamatokra alapozó erdőgazdálkodás egyik legfőbb akadálya ma, a túlszaporodott nagyvadállomány. A probléma megoldása azért nehéz, mert a vadászat mindig is összefonódott a gazdasági politikai elittel. Ezért a 2011. évi Baján megvalósítandó Országos Erdőfórumon várhatóan a „vadkérdés” is hangsúlyos téma lesz.

Erdős érdekegyeztetés másodszor is

Az országos erdészeti, valamint az erdők ügyével kiemelten foglalkozó környezet- és természetvédő szervezetek érdekegyeztető fóruma február 14 én megtartotta második rendezvényét. Ezúttal a MEGOSZ volt a házigazda, színhelye pedig az Erdészeti Információs Központ volt Budán. A szervezők két témát jelöltek meg. Az egyik az erdőkkel kapcsolatos Natura 2000 kifizetések a másik a tervezett nemzeti parki törvény. Az összejövetel legfőbb pozitívuma az hogy megtörtént és ezúttal erdészeti szervezet volt a szervező.
Az első, november 23-i összejövetel után, mely elsősorban afféle bizalomerősítő rendezvény volt, többen érezhették úgy, hogy valami tényleg elkezdődött, úgy tűnt, hogy több neuralgikus kérdésben sikerült megegyezni, jó érzéssel zártuk a rendezvényt.
A mostani fórum után elmaradt ez a pozitív hangulat.
A dolog rosszul kezdődött és úgy is végződött.
Az első összejövetel szervezése kapcsán a zöld oldal számos gesztust tett az erdészeti szervezetek felé. Nem sajnáltuk az időt. Fél éves egyeztetés előzte meg, számos levelet váltottunk a másik féllel. Maximálisan elfogadtuk a résztvevők körére vonatkozó feltételeiket. A témákat a konszenzuskeresés jegyében jelöltük ki, de valamennyi olyan témát is beépítettünk, melyeket az erdész oldal fontosnak tartott. Mindent elkövettünk, hogy valamennyi szervezet vezetője ott lehessen a fórumon. Az egyes témákra írásos szakanyagokkal készültünk, stb. Ezen az első fórumon több aktuális kérdés is szóba került. Az erdész oldal az Állami Erdészeti Szolgálat önállóságának megszüntetése ellen tiltakozó levelet kívánt írni a miniszterelnöknek. A zöld oldal a fórumon tett ígéretének megfelelően csatlakozott a kezdeményezéshez és feltétel nélkül aláírta a levelet. Az esettel az Erdészeti Lapok két lapszámban is foglalkozott. Nem így történt ez a másik téma esetén. A zöld oldal az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság önállóságának megszüntetése elleni tiltakozó akcióhoz kérte az erdészek segítségét. A fórumon dr Pethő József az Erdészeti Egyesület szombathelyi elnöke még vállalta, hogy ők is csatlakoznak a zöld szervezetek tiltakozó leveléhez, ám amikor az elkészult és közel kilencven szervezet, köztük az összes nagy országos zöld szervezet aláírta, az Országos Erdészeti Egyesület mégsem kívánt a levélhez csatlakozni. Mindenféle kifogásokat kerestek. A Egyesület elnöke kezdetben még azt is letagadta, hogy eljutott hozzá a szövegtervezet, aztán a konkrét mondatokra tett megjegyzésekből végülis kiderült, hogy mégis meg kellett hogy kapja... Az is fontos gesztus, hogy a zöld szervezetek meghívták az erdészeket arra a fórumra, melyet Haraszthy László KVVM szakállamtitkárnál harcoltak ki a készülő nemzeti parki törvény kapcsán.
A második fórum szervezése is igencsak kurtán furcsán zajlott. Egy héttel a kitűzött időpont előtt a MEGOSZ főtitkára afelől érdeklődött, hogy jó-e ez az időpont, majd miután az öt zöld szervezetből "csak" kettőnek nem volt jó összehívta a rendezvényt. Bár deklarálták, hogy a két, általuk javasolt témán kívül, bármilyen más téma is előhozható, a délutáni kezdés lényegében kizárta ennek lehetőségét. Luzsi Józsefnek a MEGOSZ rlnökének köszöntő szavai is enyhén más jelleget adtak a rendezvénynek, mint amilyen az első volt. Míg novemberben a párbeszéd szükségességéről, az együttműködés, a konszenzuskeresés fontosságáról szóltak a nyitó szavak, a budai fórum azzal kezdődött, hogy a levezető elnök kikérte magának, hogy a Nimfea Egyesület az MTVSZ sajtócsatornáin keresztül erdész ellenes nyilatkozatot tett közzé, holott az első fórumon vállalták a felek, hogy erdő ügyben tett nyilatkozataikról tájékoztatják a másik felet. A Nimfea Egyesület úgy gondoljuk, hogy ezután is közzé teheti véleményét. A probléma csupán annyi volt, hogy a közzétételben az MTVSZ egyik olyan munkatársa segédkezett, aki nem volt eléggé tájékozott az egyeztető fórumon tett kölcsönös ígéretről. Mi is felhánytorgathattuk volna az Őrségi Nemzeti Park esetét. Nem tettük, mert alapvetően nem a konfliktusok élezése a célja ennek a fórumnak.
Hát így indult a dolog. Bár szövegtervezetekhez várták a résztvevők csatlakozását, semmilyen előre kiosztott anyag nem segítette a megegyezést.
A Natura 2000 kifizetésekkel kapcsolatban a fórumot megelőzően már volt egy véleménycsere. Az erdész oldal által beterjesztett javaslatot a zöld szervezetek részletesen értékelték, elemezték és megfogalmazták saját javaslatukat. Erre viszont a zöld szervezetek hiába vártak bárminémű reagálást. A fórumon az erdész oldal gyakorlatilag nem vett tudomást a zöldek javaslatairól és egyre csak saját korábbi álláspontjukat hangsúlyozták, olykor a természeti értékekre vonatkozó fenyegető megjegyzésekkel sem spórolva.
Többször nyilvánvalóvá vált, hogy a fórumot vezető Luzsi József nincs teljesen tisztában a Natura 2000 fogalmával és rendre összekeveri azt a tájvédelmi körzetekkel. Érdekes színfolt volt a szervezők által um. megfigyelőként meghívott bányász szervezet képviselőjének hozzászólása. Az enyhén hosszú expozénak semmi köze nem volt a rendezvény témájához. Többekben az is , felmerült kérdésként, hogy a tisztelt kolléga tudja-e egyáltalán, hogy hol van és kiknek beszél. Mindenesetre a felszólalást gazdagon megtűzdelte zöld szervezeteknek címzett ledorongoló megjegyzésekkel.
Az első témáról hosszú parttalan vita bontakozott ki, melynek a végén a szervező MEGOSZ újnak szánt, mindenesetre meglepő javaslattal állt elő. Nem igazán érthető ez a taktika, melynek következtében a másik, általuk javasolt témára gyakorlatilag nem maradt idő.
Az is tanulságos momentum volt, amikor egy hulladékkokkal kapcsolatos MEGOSZ javaslatra a WWF jelenlévő képviselője az erdőtörvényből idézett odavágó passzusokat. Azért volt ez érdekes, merthogy felháborodtak tőle az erdészek és kikérték maguknak a dolgot.
Aztán előkerültek a fegyvertárból levéltervezetek is, persze csak felolvasva, melyekhez a zöld oldal csatlakozását várták.
Aztán a dolog úgy folytatódott, hogy megküldtek egy jegyzőkönyvnek nevezett szöveget melyben a zöld szervezetek képviselőinek megnyilatkozásai pontatlanok helyenként értelmetlenek voltak az erdészek szájába adott szép kerek mondatokhoz képest. Véletlen, vagy direkt lejáratás?
Szomorú érezni, hogy az erdész oldal nem együttműködni akar, hanem legyűrni a zöld szervezeteket és keresztül verni saját elképzeléseiket.

Gyöngyössy Péter

Veszprém is génmódosítás-mentes övezet lett
Veszprém, 2007. február 22.:

A veszprémi képviselőtestület elfogadta az előterjesztést, miszerint Veszprém megyei jogú város önkormányzata eszközeivel támogatja Veszprém város génmódosítás-mentes övezetté való válását.Veszprém megyei jogú város közgyűlése a mai nap során támogatta a Csalán Környezet- és Természetvédő Egyesület és a Magyar Természetvédők Szövetségének azon kezdeményezését, miszerint Veszprém csatlakozzon a génmódosítás-mentes övezetekhez.A kezdeményező szervezetek üdvözlik a városatyák döntését, miszerint Veszprém megyei jogú város önkormányzata- génmódosítás-mentes politikát követ az általa nyújtott szolgáltatások kialakításában (pl. iskolai étkeztetés), - segíti a génmódosított növényeket nem használó mezőgazdasági gyakorlat elterjedését - figyelemmel kíséri a génmódosított növények hatósági engedélyeztetését, rendeletileg korlátozza a génmódosított növények termesztését a helyi védettséget élvező területek körzetében.
Szalay Tímea, a Csalán Környezet- és Természetvédő Egyesület elnöke elmondta: „Nagy jelentőségű döntés született, mellyel veszprémi önkormányzat óvatosságra inti lakóit, földművelőit a génmódosított növényekkel kapcsolatban.” A tervezett tevékenységek megvalósításába a Veszprém megyei jogú város önkormányzata bevonja a Csalán Környezet- és Természetvédő Egyesületet és annak szakértőit is - szerepel a határozatban.
„Az Országgyűlés és az Európai Unió környezetvédelmi minisztereinek döntését követően nagyon jó hír, hogy a veszprémi önkormányzat konkrét tevékenységekkel kívánja elérni a génmódosítással kapcsolatos kellő elővigyázatosságot. A mai döntéssel Veszprém lett a hatvanhatodik génmódosítás-mentes település hazánkban.” – fűzte hozzá Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének munkatársa.

A Kerekerdő Alapítvány tavaly májusban egy egész napos aláírásgyűjtő akció keretében szintén kezdeményezte, hogy Szombathely Önkormányzata is deklarálja csatlakozási szándékát azon településekhez és régiókhoz, melyek génmanipulált termék mentes övezetté kívánják magukat nyilvánítani.

Az előző önkormányzat illetékes (kv-i) bizottsága szeptemberben tárgyalta a beadványt, de a következő testületre testálta a döntést. Az új testület összevont bizottsága is tárgyalta a beadványt, de nem jutottak előbbre. Meglehetős értetlenség fogadta a kezdeményezést. Ez annál is inkább érdekes, mert a Nyugat-dunántúli regionális Fejlesztési Tanács több független szakértő bevonása után már több mint egy éve kinyilvánította a GM mentes európai régiókhoz való csatlakozási szándékát.

Gyöngyössy Péter

Zöld reinkarnáció

Pécsen újjáéledt az "Apadó kút" , "Zöld fürkész" címmel. Mielőtt a tisztelt olvasó egerével a "bezárás" gombra suhanna, ennyi vészjósló "zöldség" olvasása után, megnyugtatjuk, hogy két környezeti nevelési programról van szó.
A pécsi Szivárvány Gyermekház és a Zöld Híd Alapítvány munkatársai az elmúlt év telén jártak Szombathelyen a Kerekerdő Alapítványnál. Látogatásuk oka tapasztalatgyűjtés, tapasztalatcsere volt. A közel 20 évnyi, egykor volt program, ötlet, tapasztalat bemutatása a jelek szerint nem volt eredménytelen. Hamarosan megérett a pécsiekben az elhatározás, hogy megpróbálnak az Apadó kút c. programhoz hasonló egész éves programot indítani. Mint ismeretes az Apadó kút ("Egy mozgalom a természetért") a kilencvenes évek elején, még a Kerekerdő Alapítvány létrejötte előtt működött. A program gazdája a szombathelyi Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ volt. A program ötlete illetve a lebonyolító stáb viszont a Kerekerdő Alapítványhoz kapcsolja ezt a mintegy három éven át működött programot. Az Apadó kút lényege az volt, hogy olyan iskolai osztályokat csoportokat próbáltunk verbúválni akik "örökbe fogadják" a természet egy darabkáját és a tanév során a kiküldött feladatok, javasolt módszerek segítségével törekednek a megismerésére. A végzett munkáról a csapatok kis konferenciákon számolhattak be. A legkitartóbbak, legügyesebbek ingyenes táborozási lehetőséget nyerhettek. A programra, mint afféle projektre, akár az iskolai tananyag jelentős része felfűzhető volt. Erre akkor a legjobb példa a Váci Mihály általános iskola egyik osztálya volt ahol a program afféle integrált tantárgyként működött. A Csónakázó-tó szigete volt a csapat titkos területe. A gyerekek (a Szigetlakók) sokféle dolgot mértek, megfigyeltek, vizsgáltak. Munkájukat dokumentálták, ábrázolták. Térképet rajzoltak, növényeket állatokat határoztak. Készítettek riportot és verset írtak, és vizsgáltak bagolyköpetet. Gyűjteményeket állítottak össze és magvakat csíráztattak és ültettek és odútelepet építettek A vasi programra kezdetben ötvennél is több csapat nevezett be, végül közel harmincan ki is tartottak.
A pécsi Zöld fürkész program e tanévben indult a Kerekerdő Alapítvány által kiadott "Természetről a természetben" c könyvben az Apadó kút"-ról írt fejezet szerint. A szervezők a szombathelyi tapasztalatokra építve sok új ötlettel is gazdagították az eredeti programot. Pécs környékéről 16 csapat nevezett és közülük csak néhány maradt távol a január 24-én megtartott első konferenciáról. A szervezők jól átgondolt tematikát dolgoztak ki, a feladatok végrehajtásához munkafüzetet készítettek és nagyon ötletes mindenre kiterjedő értékelési rendszert dolgoztak ki. A zsűrizésben a Kerekerdő Alapítvány elnöke is részt vett. Érdekes volt megtapasztalni, hogy kicsit új formában, hogyan valósul meg Pécsen az a program mely több mint tíz éve Vas megyében működött. A konferencia legjobb része csakúgy mint Szombathelyen a gyerekek által kipakolt térképek tablók, gyűjtemények színes kavalkádja volt. A kissé oratóroikus, enyhén merev bemutató előadások izgalmait a szervezők játékos foglalkozásokkal próbálták oldani.

Itt még a fának is füle van!

A címben szereplő gyermekbölcsesség a Kerekerdő Alapítvány által szervezett "Téli erdei iskolai hétvégén" hangzott el a Pénzesgyőr közelében fekvő Szömölke-patak völgyében. Természetesen a júdásfül gomba megismertetése után csusszant ki valamelyik "gazfickó" száján az elmés megállapítás. Bár a tavaly, oly nagy élvezettel kóstolgatott téli fagy, hó és zúzmara mindent beborató fehérsége elmaradt, cserébe a gyerekek minden jellegzetes területnek adtak valamilyen nevet. Miután az elaknásított területen (tehénlepényekkel teli legelő) tújutottunk, következtek a dagonyázó óriások (zsombékos, ahol a zsombékok messziről óriási hajas kobakoknak látszottak ), majd a vakondtúrásos rét következett, végül az erdő, ahol a fának is füle volt.
A Pangea Egyesület háza tavaly jól bevált az erdei iskolai hétvége helyszínéül. Bár a patak most nem volt befagyva, helyette üdezöld mohákkal borított fehér sziklákban gyönyörködhettünk. Idén kicsit korábban január utolsó előtti hétvégéjén indult erdei iskolázni a kis csapat. Összesen 29 főnyi különítmény vállalta hogy hosszú vonatozás, majd némi buszozás után végre bakonyi levegőt szívhasson.
Ismét három kiscsoportos foglalkozáson bővíthették természetről szerzett ismereteiket a résztvevők. A növényismereti foglalkozáson, ezúttal a fák bokrok alakjára, a rügyekre és a fakéregre, illetve a lágyszárúak téli maradványaira figyeltünk. Míg a botanászok "rügyeztek", a madarászok a felröppenő madárseregeket tanulmányozták. A harmadik csapat pedig az erdei vadak nyomai után kutatott.
Vasárnap ismét volt egy nagyobb túra, de okulva a tavalyi tapasztalatokból ezúttal nem tévedtünk el. Cserébe egy kis napozásra is jutott idő.

Gyöngyössy Péter

Tarvágás az Orgona utcában

Letermelték Szombathely zöldövezetében, az egyik elit lakónegyed melletti erdőt

Szombathely oladi városrészén, a polgármester házától néhány méterre letermeltek egy erdőt. A Kerekerdő Alapítványt többen értesítették az esetről.
A helyszíni szemle után nyilvánvalóvá vált, hogy, arról a bizonyos erdőről van szó mely évek óta kedvelt helyszíne iskolások és óvodások számára szervezett természetismereti foglalkozásoknak. Az Alapítvány az oladi óvoda remek adottságait kihasználva közel tíz éve indította el erdei ovi programját.
Az erdő közvetlenül érintkezik a lakott területtel. Azok az értelmiségiek, akik itt építkeztek nagyrészt az erdő közelsége miatt jöttek ide. De ez a város egyik “kapuja” is az erdő felé. Az országos kék túra útvonala és egy másik túristaút is keresztezi egymást a területen. Sokan járnak erre. Ott jártunkkor is találkoztunk futókkal, bringásokkal. Van, aki kutyát sétáltat, de a közeli házak lakói is szívesen járnak ki az erdőbe sétálni, levegőzni..
A két és fél hektáros terület, erdőgazdálkodói léptékben mérve nem számít nagynak, ám itt a város közvetlen közelében, most óriásinak tűnik a gépekkel feltúrt véghasználati terület. Igazi holdbéli táj így az egykori erdőtakarótól lecsupaszított domboldal. A mementónak meghagyott néhány fiatal fácska sem mérsékli a kellemetlen látványt. Az erdő nagyrészt öreg akácfákból állt, mely nagyrészt tűzifaként volt értékesíthető, de a turistaút mellett néhány nagyon szép faóriás is ált.
Egy közeli kiskerttulajdonos szinte megkönnyezi az általa ezer évesnek mondott tölgyeket, miközben mesél arról, hogy régen az uraság erre szokott kikocsizni az erdejébe és hogy azelőtt hogyan rendbe tartották a környéket. Most meg sokan ide borogatják a szemetjüket. Van itt minden strandpapucstól a rozsdás fűrészig. A hölgynek sem tetszik a letarolt terület, de annak örül, hogy több fény jut be a kertbe, ahol eddig, csak moha nőtt, de azért fél, hogyha nagy eső lesz, lemosódik az erdő talaja és beteríti a kerteket. Többen attól félnek, hogy ingatlanuk értéke is csökken azáltal, hogy erdő helyett egy szemetes vágásterület határolja. A környéken már azt beszélik lakópark lesz a területből…
Az út melletti óriási tuskó egy több mint 150 éves egészséges tölgy maradványa, de akadt itt néhány szép hársfa, juhar és szelídgesztenye is. Az óvodás iskolás csoportoknak itt még, meg lehetett mutatni, hogy mekkorára tud megnőni egy tölgyfa, ha hagyják. Hát eddig hagyták.
A korábbi parkerdő rendeltetésű állami terület, a kárpótlás során, több tucat magánember tulajdonába került, akik az erőgazdálkodói teendőkkel megbíztak egy vállalkozót. Az Erdészeti Szolgálat a tíz évre szóló üzemtervben, az erdő kora alapján, a tulajdonos kérésére véghasználat lehetőségét írta elő. Ez alapján a gazdálkodó éves tervet nyújtott be a terület letermelésére, amit az erdészeti hatóság meg is adott. A gazdálkodó az erdőt “lábon” eladta egy kft-nek. A cég tehát érvényes szerződéssel a birtokában "szakszerűen" letermelte az erdőt. Mint mondták még annyi teendőjük van, hogy az erdő felújítása érdekében megszaggassák az erdő talaját. Így az akác, mindent behálózó gyökeréből hamarosan egy sarjerdő nő majd.Nincs több gond a felújítással. Ezek szerint az engedélyek rendben vannak, és az erdőnek már csak hűlt helye. No és az előkerült rengeteg szemét. Nincs mit tenni. Vagy mégis?
Talán a környéken lakók, a túrázók, a futók, az erdővel ismerkedő óvodások mégiscsak egyfajta közérdeket képviselnek. Ők pedig abban érdekeltek, hogy ott, ahol járnak, sétálnak, vagy futnak, ERDŐ legyen. Méghozzá folyamatosan. A kérdés, hogy ezt az Alkotmányban is rögzített alapjogot, mármint az egészséges környezethez való jogot, hogyan lehet érvényre juttatni a gazdasági haszonban érdekelt gazdálkodóval, illetve tulajdonosokkal szemben. Az erdész szakma egyik alap tézise, hogy az erdőnek hármas funkciója van. A gazdasági mellett sajnos általában háttérbe szorul a közjóléti és védelmi funkció. Az erdőtörvény, az erdészeti hatósági eljárásokban az un. társadalmi részvételre nem sok lehetőséget ad. Mégis az erdőtervezés során az egyeztető tárgyalásokon az erdők közigazgatási határa szerint érintett önkormányzatoknak módjuk van a településen élők érdekeinek képviseletére. Ugyanis a település jegyzője is meghívást kap ezekre a tárgyalásokra. Így volt ez a szombathely határába eső magánerdőkkel is. Ez a téma viszont úgy látszik nem igazán fontos a városnak, mert ezen, a környék erdeinek sorsát, tíz évre meghatározó erdőtervi tárgyaláson senki sem volt jelen a szombathelyi polgármesteri hivatalból. Vagyis a gazdasági érdekkel szemben nem jelent meg más érdek, ill. szempont.
Viszont az mégiscsak furcsa, hogy egy parkerdő rendeltetésű erdőt tarra lehet vágni. Mert bármilyen furcsa még ez a vágásterület is “parkerdő”. Bár direkt módon nem tiltják a jogszabályok a parkerdőkben folytatható tevékenységet, azért mégis furcsa. Hol van itt akkor az erdész szakma.
Miközben a domboldalon bőgtek a motorfűrészek és egymást érték a faszállító teherautók, a közelben lakó polgármestert elég sokan zargatták a környék lakói közül, hogy tegyen valamit. A város vezetőjének közbenjárására az Állami Erdészeti Szolgálat illetékesei is érzékenyen reagáltak. Áttekintették a város környéki erdők helyzetét, köztük azt a néhány hektárnyi területet is mely a város tulajdonában van. Ezen a terepbejáráson már a Kerekerdő Alapítvány erdőmérnökei is részt vehettek, mely jól jelzi, hogy a hatóság nyitott az együttműködésre.
A Kerekerdő Alapítvány sok más zöld szervezettel együtt régóta küzd azért, hogy az erdőtörvény módosításával, a nemzetközi szerződésekkel összhangban, nyíljon tágabb lehetőség, a társadalmi részvétel érvényesítésére. Pár éve az Alapítvány, Föld Napja alkalmából rendezett demonstrációján, a város vezetőinek átadtak egy petíciót, melyben egyebek mellett arra is figyelmeztettek, hogy a város környéki erdőkben az erdőtervezési eljárásokban a város érvényesítse érdekeit. Több zöld szervezet összefogásának eredményeként a tavalyi szja 1 százalékos felajánlások közé már bekerült az “erdők közjóléti célú fejlesztése” cím is. Az első évben 216 millió forintot ajánlottak fel az adózók. Az összegyűlt pénz egyik célja lehet, ilyen város közeli erdők fenntartása. A Kerekerdő Alapítvány szívesen vállalná, hogy a város közjóléti érdekeit képviselje az erdészeti hatósági eljárásokban. Szeretnék elérni azt is, hogy a hasonló városközeli erdőkben, olyan termelések történjenek csak, melyek biztosítják az “erdő jelleg” megmaradását. A most letarolt terület kapcsán az Alapítvány a környéken élők és az érintett városlakók bevonásával, egy erdőtakarítási akciót tervez és szeretné elérni, hogy a tájidegen akác helyett legalább kisebb foltokban, a területre jellemző gyertyános tölgyesre jellemző fafajok is elültetésre kerüljenek. Tervezik, hogy a tölgy csemeték telepítésére közösségi faültetést szerveznek.

Gyöngyössy Péter

Este a budafoki temetőben

December 15-én volt Breuer László al. Sumi temetése a Budafoki Temetőben.
Sumi közismert személyisége volt a zöld mozgalomnak. Elhivatott környezeti nevelő és elszánt természetvédő. Komoly szavak…
Sokszor és sokan leírták, kimondták ezeket a december eleji napokban.
Számomra egy igazi KEDVES FICKÓ volt, akit mindig érdemes volt meghallgatni, akihez bizalommal lehetett fordulni, akár táborszervezéssel, akár gyakorlati természetvédelemmel, vagy kertészkedéssel kapcsolatban.
Elszomorítóak voltak, több mint egy évvel ezelőtt, az első hírek arról, hogy Sumi súlyos beteg. Megrendítő volt őt látni, felére lefogyva. De ugyanúgy ott volt a különböző rendezvényeken, mint korábban s töretlen jó kedélye és serény munkálkodása, némi reménységgel töltötte el, azokat, akik ismerték és szerették.
Aztán mégis itt hagyott bennünket…
Mindig úgy éreztem, hogy az a szemlélet amit ő képvisel és az a tevékenység, melynek gyümölcseit alkalmam volt megismerni, sok tekintetben közös mindazzal, amit én is művelek immár húsz éve. A gyerektáborok, a kétkezi munkával segített természetvédelem, a mindig rácsodálkozni képes természetszeretet. Közös jelképünk a SÜNI. Volt Süni Klubunk és nekünk is egyik legrégebben megvalósított táborunk a Süni tábor. Mi is a környezeti nevelés egyik csúcsának a nomád táborozást tartjuk…
Mindig örömmel töltött el, ha tanulhattam Sumitól.
Bár sokszor találkoztam vele különböző rendezvényeken, beszélgettünk is párszor, mégis azt hiszem nem ismertem elég jól. Mégis teljesen magától értetődő volt, hogy ott kell lennünk a temetésén, hogy jelenlétünkkel ki kell nyilvánítanunk tiszteletünket és nagyrabecsülésünket.

Aztán, a Budapestre utazás “kényszerét” kihasználva a temetés előtti délelőttre sűrű programot terveztünk. Autóval mentünk. Számítógépeket és mósószódát akartunk hazaszállítani.
Amikor még csak az első órát töltöttük egy hosszú gépkocsisorban araszolva, reménykedtünk. Aztán, amikor kora délután, szombathelyi léptékkel mérve um. időben elindultunk Budafok felé a temetés helyszínére és több óra alatt tettük meg az útszakasz felét, beláttuk, hogy nem fogunk a szertartásra odaérni. Az viszont egy percig sem volt kétséges, hogy valahogyan megkíséreljük, hogy eljussunk a sírhoz.
Este hét órakor érkeztünk a Budafoki Temető bejáratához, mely délután 5 órakor bezárt. Némi reményt adott a portásfülkében pislákoló halvány fény. Az éjjeliőr kissé meglepődött, amikor közöltük, hogy szeretnénk bemenni és megkeresni egy sírt, aztán amikor megtudta, hogy kihez jöttünk, már nem csodálkozott. “Rengetegen voltak”, mondta. Aztán a térképen megmutatta, hogy melyik parcellában keressük. Elindultunk.Elég reménytelen vállalkozásnak tűnt a kivilágítatlan, ismeretlen temetőben meglelni egy sírt. Több frissen koszorúzott sírt felderítettünk, de a koszorúszalagok kisilabizálása után minduntalan csalódnunk kellett. Végül, némi bolyongás után rátaláltunk, arra az embermagasságú virág és koszorú halomra, mely Breuer László, al Sumi nyughelyét jelezte. Ha mindehhez, hozzátesszük, hogy a szervezők kérték, hogy a szűkös hely miatt a szertartásra érkezők ne nagyon vigyenek koszorút és virágcsokrokat, akkor úgy nagyjából sejteni lehetett a tömeg méretét.
Én csak egy szép kavicsot hoztam neki. Egy gyerektúra kedves emlékét, otthoni gyűjteményemből. Mert, hogy ez is közös bennünk. A kövek tisztelete.
Egy sóhajtásnyi emlékezés után, éppen kifelé igyekeztünk s azon morfondíroztam, hogy azért szégyen, hogy nem értünk ide rendesen és micsoda őrültség, hogy így este egy sötét temetőben bolyongunk, amikor egy kisebb társaságra lettünk figyelmesek. Ők is kerestek valamit. Mikor összetalálkoztunk, nyilvánvaló volt, hogy elég csak annyit mondani: “ott van…”

Gyöngyössy Péter