In memoriam Breuer László (Sumi)

Elment egy nagy ember. November 25-én, a súlyos betegséggel folytatott hosszú küzdelem után elhunyt Breuer László, vagy ahogy barátai, tanítványai és az egész magyar környezetvédelmi, “zöld” mozgalom ismerte: Sumi.
Valaki azt mondta egyszer: az élet elég hosszú, csak nem elég széles. Pedig az életünk hosszát nem magunk határozzuk meg, a szélességébe viszont van beleszólásunk. Breuer László, a váci székhelyű Göncöl Szövetség és a Pangea Egyesület elnöke, Pro Natura díjjal és a Magyar Köztársaság Aranykeresztjével kitüntetett természetvédő és környezeti nevelő életének négy évtizede példa erre. A szó fizikai és szellemi értelmében egyaránt Nagy Ember, az alkotó ember, aki pehelyként kapta széles vállára a kőzetmintákkal megrakott hátizsákot, aki fáradhatatlan munkabírással dolgozott, és velünk együtt valósította meg közös álmainkat az ember és a természet megromlott viszonyának helyreállításáért, élete delén távozott közülünk. Itthagyta a hegyeket, a sziklákat, a patakokat, amelyeket annyira szeretett, és itt hagyta nekünk ércnél maradandóbb örökségét: a váci Göncöl Ház ásványkiállítását, a Pangea Egyesület pénzesgyőri oktatóközpontját, a Váci Ártéri-erdő és a Csárdahegyi-őskarszt tanösvényét, a nomád Süni-táborok szellemét. Teljes Földben gondolkodott (ezt jelenti a Pangea Egyesület nevét adó egykori őskontinens elnevezése is), és derékba törve is teljes életművet hagyott maga után. A maga építette kemencében saját kezűleg sütött kenyér, az elültetett gyümölcsfák, a saját kis bio-gazdaságban megtermelt zöldség és a tábortűz mellett énekelt népdalok éppen olyan fontosak voltak az életében, mint eredeti szakterülete és “nagy szerelme”, a kövek, kristályok, ásványok világa. Roppant bakancsa nem csupán keskeny ösvényt, de széles országutat taposott ki tanítványai számára, akik vele együtt álmodtak egy jobb, élhetőbb világról – ő maga pedig, feladatát itt a Földön bevégezvén, már az örökkévalóság felé utazik odafenn, a Göncöl szekerén…

Breuer Lászlót a Göncöl és a Pangea saját halottjának tekinti.
A temetésről a családdal közösen intézkedünk és arról tájékoztatást adunk.

Naturpark lehet a Vas-hegy és a Pinka-mente

Az Alsó-Pinkamenti Mikrotérség, Területfejlesztési Társulás elnöke, Kohut Miklós a napokban kapta kézhez a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség értesítését, mely szerint a Közös Kormánybizottság döntése értelmében az Ausztria-Magyarország Interreg III/A pályázaton, kilenc és félmillió forint támogatást nyert a "Naturpark a Pinka mentén" c. pályázat. Mint korábban beszámoltunk róla a Kerekerdő Alapítvány Vas-hegy programjának keretében az elmúlt másfél évben több fórumon felvetette a Burgenland keleti szélén működő Weinidylle Naturpark Magyarországi kiterjesztésének lehetőségét. A kezdeményezés végül értő fülekre talált, melynek eredménye az a pályázat, melyet Pethő Szilvia a Szombathelyi Kistérség korábbi térségmenedzsere állított össze éa Pinkamenti Mikrotérség nyújtott be. A pályázaton elnyert összeg lehetővé teszi majd, hogy a térségben élők összefogjanak és sa természeti és kulturális értékek megőrzését szem előtt tartó, arra épító fejlesztések tervezése induljon meg. A pályázat lényegében a Naturpark előkészítését, az érintett lakosság bevonását, közös projektek, kidolgozását célozza.

Megalakult az országos erdészeti valamint a környezet és természetvédő szervezetek
érdekegyeztető fóruma

Tárgyalóasztalhoz ültek az erdészek és a zöldek

A Kerekerdő Alapítvány kezdeményezésének eredményeként, mintegy féléves előkészítés után, november 23-án Budapesten került sor arra a rendezvényre, mely országos erdészeti érdekvédelmi szervezetek, valamint az erdők ügyével kiemelten foglalkozó, öt legjelentősebb országos hatókörű környezet- és természetvédő szervezet részvételével valósult meg. A Nádor Teremben lezajlott fórum házigazdája a Magyar Természetvédők Szövetsége volt. A meghívott kilenc szervezet mindegyike első számú vezetőjével és több szakértővel képviseltette magát.
A két egymást rendszeresen bíráló fél egy asztalhoz ültetésével, a szervezést, az MTVSZ tagszervezeteként végző Kerekerdő Alapítvány régi szándéka valósult meg. Az erdészeti és a környezetvédő civil szervezetek, a társadalom szervezett csoportjai. A társadalom általuk képviselt részének véleményét, elvárásait, érdekeit jelenítik meg. A közjó azt kívánja, hogy ezek az eltérő, vagy annak látszó célok egyeztetésre kerüljenek, hogy az érdekérvényesítés során ne oltsák ki egymást.
A konstruktív légkörben lezajlott rendezvényen a mintegy kéttucat szakember egyhangúlag döntött arról, hogy ezentúl rendszeresen találkoznak, egyeztetik véleményüket, törekednek közös álláspontok kialakítására, és ha kell közös erővel lépnek fel az erdők ügyében. Közös elhatározással kimondták az Érdekegyeztető Fórum megalakulását, így az “egyszeri” rendezvény egy civil kezdeményezésként megvalósuló, rendszeres érdekegyeztetési formává alakult.
A felek megállapodtak abban, hogy az erdők ügyében mind az erdészeti, mind pedig a környezet és természetvédelmi szakigazgatás oldalán meg kell teremteni a társadalmi részvétel intézményes kereteit. Döntöttek arról, hogy az Országos Erdő Tanács, valamint az Országos Természetvédelmi Tanács létrehozásához szükséges törvénymódosítási javaslatok kidolgozásához, valamint az erdészeti szervezeteknek az Országos Környezetvédelmi Tanácsba való részvételét lehetővé tevő intézkedésekre operatív munkacsoportot hoznak létre.
A zöld szervezetek képviselői támogatják a magánerdő tulajdonosokat és gazdálkodókat képviselő szervezeteknek azt a törekvését, mely a természetvédelmi korlátozások miatti kártérítés, kompenzáció megfizetését szorgalmazza, amint ez más megfogalmazásban korábban is szerepelt a zöld szervezetek állásfoglalásaiban. A probléma részletes megoldására szintén munkacsoport tesz majd javaslatot.
A faipart képviselő országos szervezet meggyőződhetett arról, hogy a zöldek nem akarják megfosztani sem az ipart, sem a felhasználó lakosságot a fától, mint természetes alapanyagtól és egyetértés van abban is, hogy a fatüzelésre átálló nagy hőerőművek állami dotációja kedvezőtlen helyzetbe hozza a hazai faipart. A fa alapú biomassza felhasználásának mesterséges előnyben részesítése a nyilvánvaló gazdasági szempontokon túl környezetvédelmi oldalról is erősen bírálható.
A napirenden lévő kormányzati intézkedések közül több kedvezőtlenül érinti az erdők sorsát és az erdőt erdészként vagy természetvédőként szolgáló szakembereket egyaránt. A jelenlévő civil szervezetek elhatározták, hogy közösen lépnek fel az Állami Erdészeti Szolgálat megszüntetése, illetve FVM hivatalokba való beolvasztása, valamint a nemzeti parki intézményrendszerben tervezett összevonások ellen. Szóba került az erdőtörvény módosítása és a tervezett nemzeti parki törvény is. Megegyezés született arról, hogy a jövőben a két fél lépéseket tesz arra, hogy a tervezetekkel kapcsolatos erdészeti és zöld civil véleményeket egyeztetik és lehetőség szerint támogatják egymás törekvéseit.
A következő fórum házigazdai szerepét a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége vállalta magára.
A fórumon résztvevő szervezetek:

Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség
Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Magyar Természetvédők Szövetsége – Föld Barátai Magyarország
Országos Erdészeti Egyesület
Palocsa Egyesület Élő Környezetünk Helyreállításáért
Pro Silva Hungaria
Védegylet
WWF Magyarország

A Börzsönyben tartotta éves nagyrendezvényét a Pro Silva Hungaria

A természetes folyamatokra alapozó erdőgazdálkodás híveit tömörító Pro Silva Hungária idén ősszel a Börzsönyben tartotta szokásos évi nagyrendezvényét. Ebben az évben az Ipoly Erdő Zrt. Királyréti és Diósjenői Erdészete adott otthon a jeles eseménynek. 2006. október 19-20-án még őszi színekben pompázó erdőben folyhatott a bemutató és eszmecsere az erdészeket és ökológusokat egybegyűjtő jeles eseményen.
Az első nap a már aktívan “proszilvázók” beszámolóival kezdődött. Igazán szép gyűjteményét sorakoztatták fel az előadók a Pro Silva alapelvek értelmezésének és alkalmazhatóságának, ezzel meghiúsítva a sablonosítás vagy beskatulyázás lehetőségét azok számára, akik esetleg először hallottak a mozgalomról. Összességében nagy sikereket könyvelhetünk el az elmúlt évek aktív munkálkodásának eredményeként, hiszen egyre nő az alapelvekkel azonosuló, azokat magáénak tekintő szakemberek és erdőtulajdonosok száma, és ezzel együtt a jövőben ezen alapelvek szerint kezelendő erdőterület is. Nagyon jó, hogy a szabályozási, felügyeleti háttér(főként a progresszívebb területeken, mint a Börzsöny, vagy a Zemplén, a Pilis és a Bakony) is folyamatosan szemmel tartja és segíti az újítások bevezetését, jövőbeli tervezését.
Tény, hogy sajnos az erdőgazdálkodók nagy részét a gazdasági szemlélet, és ezáltal a Pro Silva gazdaságosabb létére vonatkozó elvárások viszik a – végeredményben – helyes útra, csak a gazdasági szemlélet közel sem tekinthető olyan állandónak, mint azok hite, akik a folyamatos erdőborítást biztosító kezelés ökológiai jelentőségét tartják elsődlegesnek. Ezért viszont még csak nem is hibáztathatjuk az erdőgazdálkodót, hiszen ő csak a számára előírt gazdasági eredményeket szeretné továbbra is biztosítottnak látni – a saját kis állásával együtt-, és nem mer drasztikusnak tűnő változtatásokba kezdeni egyik napról a másikra. Erre azonnal jöhet is a cáfolat, hogy még, ha akarnánk sem lehet az erdő kezelésében látványos változtatásokat kivitelezni rövid idő alatt (legalábbis a természetességet, ökológiai értékeket fokozó változtatást), tehát nem teljesen jogos ez az érvelés. (itt még a “rövid idő” is mondjuk 20 évet jelent). Még tovább lehetne sorolni az érveket és ellenérveket, hogy miért érthető és miért nem az erdész szakma bizonytalansága, illetve néhány helyen kitartó elzárkózása a Pro Silva – tól. A lényeg, hogy sajnos, amíg “fentről” nem jön az utasítás, hogy ezt kell tenni és elsősorban az erdő, másodsorban az ember (de, ha az erdő szerepét vizsgáljuk az emberiség létének fenntartása szempontjából, akkor elsősorban is az ember!) érdekében, addig nem számíthatunk átütő változásra. – Mondják ezt sokan, és biztosan gyorsabban is menne így, de pont ez a rendezvény világít rá arra, hogy mennyi mindent lehet elérni meggyőződéssel, hittel, és szándékkal. Azok az erdőtulajdonosok, erdőgazdálkodók, erdők természetvédelmi kezelését végzők és más erdő iránt elkötelezettek, akik elérték, hogy Magyarországon évről-évre többezer hektár kerüljön át vágásosból szálaló üzemmódba (a “szálalóerdő” fogalom “védelme” érdekében most megjelent az “átmeneti” üzemmód fogalma is), munkájának eredménye a fényes bizonyíték minderre.
Példamutató az is, hogy a Pro Silva Hungaria képviseletében megjelenő szakemberek, a szervezet elnöke, elnöksége, valamint tagjai tevékenységükért semmiféle honoráriumot nem kapnak. Ennek ellenére egyre többen vannak, akik tenni akarnak az ügyért és részt vesznek a további terjesztésében.
Visszatérve a rendezvényre, a látottakról szeretnék még néhány szót szólni. Ahogy már említettem, két erdészetnél jártunk, Királyréten és Diósjenőn. Az előbbi már régóta foglalkozik a témával, és látszik, hogy bíznak az erdőben és a jövőben az erdészet teljes területének átállítását tervezik, az utóbbi csak most kezdett hozzá és biztosra megy, csak a középkorú bükkösökben fogott hozzá az átvezetéshez. Elmondásuk szerint egyelőre várnak, változik-e a vezetői koncepció a jövőben, aztán ha marad, még akkor is ráérnek nekiállni a maradék területnek. Egyelőre a csereseket ugyanúgy 80 év után tarvágással többnyire természetesen újítják fel. Ők is tudják, ez meglehetősen skizofrén állapot, egyelőre – tudatosan – így gondolják jónak.
Furcsa érzés ezt végiggondolva értékelni, mennyire elfogadható az a sebesség, amivel haladunk a változtatás útján. Helyi szinten örülhetünk, hogy végre valami mocorog, ha kicsit kitekintünk a világba erdők helyzete, természeti- sőt környezeti problémákat sorra véve, akkor a csiga hozzánk képest... száguld. De elég összehasonlítanunk ennek a folyamatnak a sebességét az erdők - ember általi - degradálásának, pusztításának iramával.
Már rég nem szabadna folytatni azt a fajta gazdálkodást, ami jelenleg Magyarországon és még jópár – hozzánk hasonló többnyire kelet-európai országban zajlik! Valószínűleg, néhány helyen még azt sem, amit tőlünk nyugatra végeznek.
Aztán, mégis muszáj ilyenkor visszatérni kis hazánkba, mivel bármennyire szeretnénk, nem mi fogjuk megmenteni az amazóniai esőerdőket a kiirtástól – hogy az egyik legismertebb példát mondjam -, tehát a feladat itthon minél jobban felgyorsítani a folyamatot. Ehhez nyújt további segítséget a Magyarországon komolyabb eredményekkel 5 éve rendelkező erdőrezervátum-kutatás, a civil szervezetek által kezdeményezett és meglepően nagy összeget eredményező szja1% az erdők közjóléti célú fejlesztésének támogatására, az erdők ügyében, ügyéért sűrűn megszólaló zöld civil szervezetek, valamint a Pro Silva Hungaria további kitartó úttörő munkája.

Dénes Margit