A Börzsönyben tartotta éves nagyrendezvényét a Pro Silva Hungaria

A természetes folyamatokra alapozó erdőgazdálkodás híveit tömörító Pro Silva Hungária idén ősszel a Börzsönyben tartotta szokásos évi nagyrendezvényét. Ebben az évben az Ipoly Erdő Zrt. Királyréti és Diósjenői Erdészete adott otthon a jeles eseménynek. 2006. október 19-20-án még őszi színekben pompázó erdőben folyhatott a bemutató és eszmecsere az erdészeket és ökológusokat egybegyűjtő jeles eseményen.
Az első nap a már aktívan “proszilvázók” beszámolóival kezdődött. Igazán szép gyűjteményét sorakoztatták fel az előadók a Pro Silva alapelvek értelmezésének és alkalmazhatóságának, ezzel meghiúsítva a sablonosítás vagy beskatulyázás lehetőségét azok számára, akik esetleg először hallottak a mozgalomról. Összességében nagy sikereket könyvelhetünk el az elmúlt évek aktív munkálkodásának eredményeként, hiszen egyre nő az alapelvekkel azonosuló, azokat magáénak tekintő szakemberek és erdőtulajdonosok száma, és ezzel együtt a jövőben ezen alapelvek szerint kezelendő erdőterület is. Nagyon jó, hogy a szabályozási, felügyeleti háttér(főként a progresszívebb területeken, mint a Börzsöny, vagy a Zemplén, a Pilis és a Bakony) is folyamatosan szemmel tartja és segíti az újítások bevezetését, jövőbeli tervezését.
Tény, hogy sajnos az erdőgazdálkodók nagy részét a gazdasági szemlélet, és ezáltal a Pro Silva gazdaságosabb létére vonatkozó elvárások viszik a – végeredményben – helyes útra, csak a gazdasági szemlélet közel sem tekinthető olyan állandónak, mint azok hite, akik a folyamatos erdőborítást biztosító kezelés ökológiai jelentőségét tartják elsődlegesnek. Ezért viszont még csak nem is hibáztathatjuk az erdőgazdálkodót, hiszen ő csak a számára előírt gazdasági eredményeket szeretné továbbra is biztosítottnak látni – a saját kis állásával együtt-, és nem mer drasztikusnak tűnő változtatásokba kezdeni egyik napról a másikra. Erre azonnal jöhet is a cáfolat, hogy még, ha akarnánk sem lehet az erdő kezelésében látványos változtatásokat kivitelezni rövid idő alatt (legalábbis a természetességet, ökológiai értékeket fokozó változtatást), tehát nem teljesen jogos ez az érvelés. (itt még a “rövid idő” is mondjuk 20 évet jelent). Még tovább lehetne sorolni az érveket és ellenérveket, hogy miért érthető és miért nem az erdész szakma bizonytalansága, illetve néhány helyen kitartó elzárkózása a Pro Silva – tól. A lényeg, hogy sajnos, amíg “fentről” nem jön az utasítás, hogy ezt kell tenni és elsősorban az erdő, másodsorban az ember (de, ha az erdő szerepét vizsgáljuk az emberiség létének fenntartása szempontjából, akkor elsősorban is az ember!) érdekében, addig nem számíthatunk átütő változásra. – Mondják ezt sokan, és biztosan gyorsabban is menne így, de pont ez a rendezvény világít rá arra, hogy mennyi mindent lehet elérni meggyőződéssel, hittel, és szándékkal. Azok az erdőtulajdonosok, erdőgazdálkodók, erdők természetvédelmi kezelését végzők és más erdő iránt elkötelezettek, akik elérték, hogy Magyarországon évről-évre többezer hektár kerüljön át vágásosból szálaló üzemmódba (a “szálalóerdő” fogalom “védelme” érdekében most megjelent az “átmeneti” üzemmód fogalma is), munkájának eredménye a fényes bizonyíték minderre.
Példamutató az is, hogy a Pro Silva Hungaria képviseletében megjelenő szakemberek, a szervezet elnöke, elnöksége, valamint tagjai tevékenységükért semmiféle honoráriumot nem kapnak. Ennek ellenére egyre többen vannak, akik tenni akarnak az ügyért és részt vesznek a további terjesztésében.
Visszatérve a rendezvényre, a látottakról szeretnék még néhány szót szólni. Ahogy már említettem, két erdészetnél jártunk, Királyréten és Diósjenőn. Az előbbi már régóta foglalkozik a témával, és látszik, hogy bíznak az erdőben és a jövőben az erdészet teljes területének átállítását tervezik, az utóbbi csak most kezdett hozzá és biztosra megy, csak a középkorú bükkösökben fogott hozzá az átvezetéshez. Elmondásuk szerint egyelőre várnak, változik-e a vezetői koncepció a jövőben, aztán ha marad, még akkor is ráérnek nekiállni a maradék területnek. Egyelőre a csereseket ugyanúgy 80 év után tarvágással többnyire természetesen újítják fel. Ők is tudják, ez meglehetősen skizofrén állapot, egyelőre – tudatosan – így gondolják jónak.
Furcsa érzés ezt végiggondolva értékelni, mennyire elfogadható az a sebesség, amivel haladunk a változtatás útján. Helyi szinten örülhetünk, hogy végre valami mocorog, ha kicsit kitekintünk a világba erdők helyzete, természeti- sőt környezeti problémákat sorra véve, akkor a csiga hozzánk képest... száguld. De elég összehasonlítanunk ennek a folyamatnak a sebességét az erdők - ember általi - degradálásának, pusztításának iramával.
Már rég nem szabadna folytatni azt a fajta gazdálkodást, ami jelenleg Magyarországon és még jópár – hozzánk hasonló többnyire kelet-európai országban zajlik! Valószínűleg, néhány helyen még azt sem, amit tőlünk nyugatra végeznek.
Aztán, mégis muszáj ilyenkor visszatérni kis hazánkba, mivel bármennyire szeretnénk, nem mi fogjuk megmenteni az amazóniai esőerdőket a kiirtástól – hogy az egyik legismertebb példát mondjam -, tehát a feladat itthon minél jobban felgyorsítani a folyamatot. Ehhez nyújt további segítséget a Magyarországon komolyabb eredményekkel 5 éve rendelkező erdőrezervátum-kutatás, a civil szervezetek által kezdeményezett és meglepően nagy összeget eredményező szja1% az erdők közjóléti célú fejlesztésének támogatására, az erdők ügyében, ügyéért sűrűn megszólaló zöld civil szervezetek, valamint a Pro Silva Hungaria további kitartó úttörő munkája.

Dénes Margit